Hiba
A hiba lehet gondatlanságból, tudatlanságból, lustaságból, feledékenységből, tévedésből eredő kifogásolható cselekedet, amely rendszerint az egyén számára nem tesztő következményekkel jár.
Lehet, hogy olyan döntést hoztál, aminek a vonzata nem tetszik?
Ha ezt hibának akarod hívni, ám legyen.
Viszont arra buzdítalak, ne definiáld magad, hibaként, hibásként, mert hibáztál, törekedj arra, a hibás döntés megtapasztalása többet ne legyen választható számodra.
Semmiképp ne kövesd el azt a hibát, hogy megítéled magad a hibázásod miatt.
Így mentesítheted magad az önhibázás, majd a hibáztatás, vádaskodás általi spirális erőtől, ami újabb és újabb hibás választásokba helyez.
Hibát megtapasztalni nem hiba.
Csupán egy adott lehetőség választása, amely nem a vágyott eredményt hozta el számodra.
Megítélni magadat miatta - az viszont belehelyez a folytonosságba a hibával, ami nem enged számodra mást, mint újabb ezzel megegyező tapasztalásokat.
Mi más lehetséges a hibán túl?
Válassz mást az eddigi tapasztalásaidon túl, terjeszd ki a lehetőségeidet, szélesísd a látómeződ, amivel mentesülsz az ítéletektől, elhatárolódásoktól.
Feloldva ezzel minden jelen lévő védekező elhatárolódást, amin keresztűl kapcsolódsz a korlátlan lehetőségeiddel választasaidat vonatkozóan.
Védekező elhatárolódás
A védekező elhatárolódás a sebezhetőség elleni védekezés egyik formája
Amikor elhatároljuk magunkat a közelségtől, hogy elkerülük a szeparáció fájdalmát, ahogyan a szoros kapcsolat túl nagy fájdalmat okoz, az agy visszájára fordítja a kötődő ösztönt ,- vonzerő helyett taszító erővé változtatja.
Védekező elhatárolódás alkalmával, ellenszenv válik érzékelhetővé a hozzánk közelálló személy iránt, akihez vonzódnunk kellene.
Ez egy ösztönös védekező mechanizmus, viszont minnél többet időzünk ezzel a megtapasztalással, rögzítjük azt, akkor jóllehet egész személyiségére kihat, lehetetlenné téve az egészséges kapcsolódás kontextusát.